A szolnoki református egyház rövid története

A templom építésének 100. évfordulójára Dr. Vörös János presbiter 1994-ben ismertető kiadott füzete alapján összeállította Dr. Pető László

A szolnoki református egyház fegyverek árnyékában született és a háború, a pusztulás szinte egész történetének kísérője volt. E miatt, ha múltját tudakozni akarjuk igen nehéz dolgunk van. a fennmaradt tárgyi emlék igen kevés, szinte semmi és adatainkat is innen-onnan, mozaikkövenként kell összeszednünk. Úgy tudunk csupán haladni, mint a sivatagi vándor, aki nem jól kiépített, biztos ösvényen megy, hanem útjelzőtől útjelzőig irányítja lépteit, míg végül eljut a célig.                                                  (Fotó: InnoWeb)

A KEZDET

A Nagyságos Fejedelem ideje alatt élő gyülekezetről, nyomon követhető hitéletről beszélhetünk. Rákóczi küzdelmének népfölkelés jellegéből, továbbá a fejedelem személyes adottságaiból fakadóan, a kuruc államban és seregben teljes vallási türelem és felekezeti egyenlőség volt honos. Másként nem is harcolhatott volna vállvetve az ország minden kuruc előkellőségű polgára, hiszen a sereg igen tarka képet mutatott. A fejedelem törvényben is szabályozta a teljes vallás egyenlőség kérdését, ezt igen szigorúan be is tartatott.
A kuruc seregek 1703-ik évi győzelmével a várba visszatért kevés református, továbbá a helyőrség református vallású katonáinak részvételével indult meg újra a gyülekezeti élet városunkban. Ebből az időből már pontosabb adataink vannak. Tárgyi emlékünk a gyülekezet anyakönyve, melyet sokáig a Verseghy könyvtárban őriztek, ma az Országos Levéltár őrzi de mikrofilm másolatban a könyvtárban is megtalálható.
A várkapitánya Csíszár István és harmincad vámszedője Seres György református vallású volt. Az ő szolgálati idejük alatt önálló eklézsia működött a várban, melynek lelkésze Tunyogi János, akit a debreceni traktus szeniora mai szóval esperese nevezett ki. Szolgálati helyét 1704. március 11-én foglalta el. Lelkészi szolgálatát eleinte a várban kapott lakásában látta el, melyből szűkös volta miatt hamarosan kiköltözött a vár budai kapujában levő kamarai tisztviselői lakásba. Az istentiszteletek a mellette lévő lakásban voltak. A később megépítendő templomot mindenképpen a védett helyre a várba tervezték megépíteni. Addig is fenyőfa haranglábat emeltek, melyet hadászati okokból később lebontottak. Az ideiglenes istentiszteleti helyen a „egy szép prédikáló széket” csináltatott Seres György, melyet a reménybeli templomba is átvihetőnek vélt az akkori gyülekezet. A gyülekezet tanítójának is fenn maradt a neve. (Szentgyörgyi Dániel). Városunkban így megvolt a református egyház két erős bástyája: a templom és az iskola.
A fönn maradt adatokból megtudhatjuk a javadalmazások pontos mértékét is. Az érdekesség felkeltése végett ismertetem mai nyelven ezt. E szerint:

A prédikátor javadalma

• 40 magyar forint
• zöldség-gyümölcs 15 köböl
• 1 db kősó
• 1 db hízott disznó
• 4 köböl árpa volt.

Az iskolamester javadalma:

• 12 magyar forint,
• zöldség-gyümölcs 6 köböl
• 1 db kősó
• lakáspénz 1 forint 36 dénár volt.

A korabeli névsor 57 adófizetőt sorol fel. A várkapitány 8 forint adójával szemben 1 forint, a legszegényebbeké 34 dénár. Az összes készpénz 66 forint 72 dénár, a természetbeliekkel együtt alig haladta meg a két alkalmazott járandóságát. A kor bevett szokása szerint adományok gyűjtésével próbáltak segíteni a gondokon. Feljegyezték, hogy Debreceni Ferenc a Tiszántúlon, Cseh András Rimamaszombaton át a Hegyaljáig is eljutva gyűjtötte a támogatást. A gyűjtés eredménye 130 forint és 2 fedeles ónkanna volt. Ehhez gyűjtött még Csíszár István 45 forint 83 krajcárt, de meghalt és utána csak 7 forint 16 krajcár maradt. A kecskeméti gyülekezet adott 34 forint 68 krajcárt. Miskolc, Rimaszombat 126 forintot, szószékre való szőnyeget és ónkannát adott. Haranghoz úgy jutottak őseink, hogy a Tiszainokaiak Kecskeméten elzálogasított haragja helyett letettek 12 forintot, és így a kiváltás idejéig szabadon használhatták. Kiadás továbbá énekeskönyv ami 4 forint és 62 dénár. Jövedelmük kiegészítésére a fejedelemtől kaptak egy kocsmát is. Megállapítható, hogy ha nem is dúsan, de összejött mindazon kellék és javadalom a gyülekezet fenntartására…
1709-től kezdett az ég felhősödni a gyülekezet felett. Ebben az évben leégett városunk, komoly károk keletkeztek. A Rákoczi-szabadságharc bukása után (1711) a hitéletet is megszűnt, a gyülekezet is feloszlott. Az ajándékokat Seres György új lakhelyére Miskolcra vitte, az énekeskönyv Dorogra a harang pedig Majtisra került. Az ellenreformáció újra kitiltotta városunkból reformátusokat és a zsidókat, akik a város falán belül csak nappal tartózkodhattak. A Türelmi Rendelet ugyan ezt a jogfosztottságot megszüntette, de a szolnoki református egyház csak a XIX. zzázad második felében támad fel úrra.

Az újjászületéstől a II. Világhűáború végéig

A látogatás után kezdődtek meg a templomépítés előkészítő munkálatai. Tervezője: Sztehló Ottó evangélikus építészmérnök, kivitelezője: Kocsis Lajos aradi építész. Aki a munkát 36.000 forint összegért vállalta. Már a kezdet kezdetén voltak kifogások a terv költséges és bonyolult volta miatt, de végül maradt az eredeti változat: látványos, de igen nehezen karbantartható épületet hagyva az utókorra.
Az épület a tégla gótika hagyományait követi, ami ugyan nem honos az Alföldön ilyen formában, de méltón kifejezi Luther énekének, a 390-ik dicséretnek a szellemét „Erős vár a mi Istenünk…”
A templom alaprajza ötszög, s ez az életet jelképezi. Az ötszögletű szimmetria egyedül az élők világában fordul elő, a holt ásványok közt ismeretlen. Ugyanerre a formára felelnek rá a templom berendezési tárgyai, az Úr asztala és a legékesebb rész a fenyőfából készített, díszesen faragott szószék is. A régi kézművesség szokása szerint az épület legkisebb részei, például a kilincsek is egyedi kivitelezésűek és harmonizálnak az egész összhatásával. Orgonáját a pécsi Angster cég készítette, szintén az épülettel összhangban lévő formában.
1894 júliusában tartották a bokrétaünnepséget, és ez év decemberére elkészült az épület. A felszentelés 1895 júliusában történt meg, de a sürgető szükség miatt a gyülekezet a püspök engedélyével már 1894 december 31-n délután 3 órakór megtartotta az első istentiszteletet.. A második harangot Somogyi József presbiter 1897-ban öntette. 1898 szeptemberében szeretett királynénk Erzsébet emlékére ünnepi gyászistentiszteletet tartottak.
A templomépítés megrendítette az egyház anyagi helyzetét, ami csak az új évszázad első éveiben rendeződött maradéktalanul. Az anyagi stabilizáció néhány nyugodt évvel társult, aminek szomorú eseménye a templom építő lelkész Csekey István halála. Utódja Soós László lett, aki belmissziói munkát kezdett és vasárnapi iskolát létesített.
A nyugodt építő esztendőknek közben lassan vége szakadt. Először lezajlik a főpróba, a két balkáni háború, majd a szarajevói gyilkosság apropóján kitör az a világégés, amelyet sokáig „nagy háború” néven emlegetnek, nem sejtve , hogy az utána következő események jelzőjét hamarosan egy puszta sorszámmá fokozzák le. A háború mérhetetlen szenvedést hozott, majd egy ország példátlan megcsonkítását. A szolnoki egyház nehezen vészelte at a háborús éveket.
Ez idő alatt sokáig segéd lelkész sem volt, a belmissziói munka tartósan szünetelt. A leggyakoribb tevékenység a temetés volt, mert a volt rendőrkapitányság épületében hadi korház működött, az itt elhunyt református vallású katonákat a gyülekezet lelkésze temette.
Az 1918-as esztendő nagy anyagi veszteséget is okozott. Felkérték az egyházat, hogy támogassa a háborús erőfeszítéseket, a háború azonban elveszett, az országot a menekültek tömege árasztotta el. Ennek hatásaként megnőtt a városban a reformátusok száma, ez a növekedés ugyanakkor egy nehezedő körülmények között lévő gyülekezetben következett be.

A fejlődés jelei 1923-tól mutatkoztak újra. Egyházi vegyeskar létesült, két vasárnapi iskola, női biblia kör, középiskolai diák egyesület alakult. Jeles esemény volt a gyülekezet életében Dr. Ravasz László püspök látogatása 1925-ben és Horthy Miklós kormányzóságának 10 éves évfordulóján tartott ünnepi istentisztelet.
Az 1930-as évek közepéig békés egyházépítő munka folyt. Ekkor épül az ifjúság otthon a mai gyülekezeti terem. (Rendezvények: színházi előadások, sport, karácsonyi vásár…) Felújítják a kántorlakást (Sóház hotel helyén állt) és a temetőőri lakást. Dr. Ravasz László püspök javaslatára új parókia épül a régi helyén. A templomtorony megrongálódott, viharvert kakasát Nagy Sándor főgondnok először csillagra akarja cserélni, de egész gyülekezet nyomására új kakas kerül a torony csúcsára.
Az évtized vége felé a város újra katonai felvonulási területté válik. Megindulnak a területi visszacsatolások. Különösen érezteti hatását az erdélyi bevonulás, amikor csak az utolsó pillanatban dől el, hogy a bécsi döntőbíróság ítélete, s nem román-magyar háború hoz megoldást. A szovjet-orosz háború először csak behívásokat és közellátási korlátozásokat jelent, de az 1944-es német megszállás után egyre inkább sújtják a várost az angolszász bombázások.
Szolnok elsőrendű katonai célpont, s ez eldönti sorsát. A lakosság egyre inkább elmenekül, s 1944 júliusában a nagy beteg Soós László mellé helyezett Fekete Sándor Budapest Frangepán utcai segédlelkész az istentiszteletek elnéptelenedését jelenti. Soós László időközben bekövetkezett halála miatt a helyettes lelkész-adminisztrátorrá kinevezett Fekete Sándor nyáj néküli pásztorrá vált. Egyedüli ember révén, mivel az üzletek, éttermek bezártak, ellátását sem tudta megoldani, helyzete egyre tarthatatlanabbá vált.
A háború fizikai valóságában is elérte a lelkészlakot és templomot. Október 10-én német katonák hatoltak be az épületbe, s többek között elvittek egy kelyhet magukkal, majd a magyar hadsereg tagjai költöztek be a parókiára. Anyakönyveket és egyéb iratokat égettek, s az atrocitások miatt a hatóságoknál tiltakozó segédlelkészt megfenyegették. 1944 október 27-én a püspök a segédlelkész Budapestre történő áthelyezését rendelte el. Távozása előtt a kegyszereket a pincében lévő széna alá rejtette, az anyakönyveket a pincének a rongálások miatt nem zárható szekrényébe tette, kifizette Soós Lászlóné lelkészözvegy illetményét, majd új szolgálati helyére távozott. Ekkor, véleménye szerint már 100 hívő sem maradt a városban. A hatóságok adatai szerint az eredetileg 41.000 lakost számláló városnak alig 4.000 lakosa volt. Ennyien várták szorongásokkal, félelmekkel, kételyekkel az újabb megszállásba torkoló úgynevezett „felszabadulást”

A II. Világháború után

A hadiesemények elmultával, 1945. március 26-án Jóba József esperes Kúthy Béla vallásoktató lelkészt bízza meg az egyházközösség adminisztrálásával, amíg Dr. Szokody Gyula megválasztott lelkész elfoglalja szolgálati helyét. Ennek napját május elsejére tűzték ki. A presbitérium határozata szerint addig rendbe hozzák a megrongálódott templomot, s Dr. Szokody Gyula Tiszainokáról Szolnokra költözött. Jellemző adalék az akkori nehéz körülményekhez, hogy a temető kitermelésre alkalmas fáit a presbitereknek ajánlották fel, így biztosítandó egyúttal az egyház tüzelőjét is. Közben az újszászi fiókegyház anyaegyházzá alakult., az így kieső jövedelemről a szolnoki gyülekezet önként lemondott. 1946-ban története során először, diakonisszát is kapott az egyhát.
Közben eljött a fordulat éve, (1948) Dr. Ravasz László kénytelen távozni tisztéből. A szolnoki presbitérium is szavazott az új püspök személyéről. Püspöknek Bereczky Albertet választották, jelentős számú ellenszavazattal. A háborúban elvesztett harangokat újra öntötték, a felújított orgonával együtt 1948 szeptember 12-én áldja meg Szabó Imre püspökhelyettes.
Az 50-es évek, mint mindenütt az országban, egyre zordabb levegőt hoznak magukkal. Az egyházépítés legfontosabb eleme a hittanoktatás ellehetetlenül. A politikai nyomás mellett, a szülők nem merik gyermekeiket hittanra járatni, azzal is, hogy az állam nem fizet többé hittan oktató lelkészeket. Emiatt Kúthy Béla 18 évi szolgálat után Dunavarsányba megy segédlelkésznek.
A tatarozást követő hálaadó istentisztelet 1954 december 31-én volt, az építés hatvanadik évfordulóján. A felújított templom szentelése 1955 május 8-án volt, melyre a gyülekezet Bereczky Albert püspököt akarta meghívni. Akadályoztatása miatt Bükki Zsigmond esperes és Dr. Jáky Gyula egyházmegyei gondnok vettek részt az ünnepségen. A budapesti teológiai akadémia centenáriumi ünnepségeihez a szolnoki gyülekezet is hozzájárult a maga adományaival. A szeniori szobát látták el kézimunkákkal.
Az 1956-os év utolsó előtti presbiteri ülése még mindennapi ügyekkel foglalkozik – mint a belső temetői temetések betiltása a tanács által -, de a december 9-i ülés témája már egészen más.
Áttekintik a forradalom eseményeit, s bár elismerik, hogy a helyzet még bizonytalan, oktalan optimizmussal értékelik a változásokat. Ezeket részletesen tartalmazza a jegyzőkönyv.

• Megalakul a Magyar Református Egyház intézőbizottsága
  
• Visszahelyezik tisztébe Dr. Ravasz Lászlót, aki rádiószózatot tett közzé.
  
• Külön megemlítik, hogy a népszerűtlen és egyházát is eláruló Péter János püspök állami szolgálatba lépett át. Reménykedve üdvözlik a változásokat, de a folytatást sajnos már ismerjük.

Az ünnepség után viszonylag eseménytelenül folyt a gyülekezeti élet, egészen 1963-ig, amikor Dr. Szokogy Gyula lelkipásztor a gyülekezettel való megromlott viszonya miatt eltávozott Dabasra, s helyette a szolnoki gyülekezet Balogh József tápiószelei lelkipásztort választotta, kinek idejében az egyház épült és erősödött. Megtörtént a gáz bevezetése, a temető fásítása, az orgona és harangok villamosítása. A megürült szolgálati lakás hozzácsatolásával megnagyobbították a gyülekezeti termet is.
1976-ban váratlanul elhunyt Balogh József lelkipásztor. Utódja Hamar István lelkipásztor és szintén lelkész felesége lett, Albertirsáról. Beiktatásuk 1976 december 5-én történt meg.
Városunk gyülekezeti élete azóta örvendetesen növekszik,. Nőtt az istentiszteleteken résztvevők és az úrvacsorázók száma. Ami különösen örvendetes elsősorban a lelkészasszonynak köszönhetően: egyre emelkedett a gyermekistentiszteletre járók száma. Ez különösen is fontos, mert iskolai hitoktatás nem lévén, ez volt a gyermekek egyetlen lehetősége a hitéletben való részvételre. 1980-ban a Zsinat döntése alapján Hamar Istvánné is teljes jogú, palástos lelkész lett.
Miután Szandaszöllőst Szolnokhoz csatolták, az ott élő reformátusok gondozása is a szolnoki lelkipásztorok feladatává vált. Pásztor Győző plébános ajánlatát elfogadva, 1977-től minden hónapban van református istentisztelet a szandai katolikus templomban.
A lelki munka mellet fizikai építő munka is folyt. 1980-ban bevezettük a gázfűtést a templomba, amivel egy régi óhaj vált valóra. E munkák közben nagy mennyiségű régi irat került elő az egyház múltjából, ezek szakszerű megőrzése végett a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének levéltárában kerültek elhelyezésre.
A diktatúra enyhülésével mód nyílt nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is. Először hoyerswerdai (NDK), azután a kisbázeli (Svájc), végül a rettegi és nagybányai (Erdély) gyülekezettekkel létesítettünk testvérgyülekezeti kapcsolatot, melyet évről-évre kölcsönös látogatások erősítenek.
Közben személyi változás is történt. Nyugdíjba vonult majd elhunyt Billédi Ferenc kántorlelkész pénztáros helyét Balázsi János nyugalmazott lelkipásztor foglalta el, hasonló munkakörben.

A rendszerváltástól napjainkig

A diktatúra bukása egy élő, virágzó, a változásokra felkészült gyülekezetet talált városunkban. Miután a rendszerváltás az egyház berkeiben is beindult, állást kellet foglalni a püspök személyét illetően. A presbitérium egy emberként ált ki Dr. Hegedűs Lóránt személye mellett.
Nyolc párhuzamos csoportban megindult a gyülekezeti, a gyermekvárosi és az iskolai hitoktatás. Lehetőség nyílt a korházi istentiszteletek tartására is.

A gyülekezet ismét szembekerült azzal a problémával, amellyel egy nemzedékkel korábban már atyái találkoztak. Látványos, de nehezen fönntartható templomunk felújításra szorult. A munka szinte kilátástalan anyagi helyzetben kezdődött, de Isten segítségével haladt előre. A gyülekezet adakozása mellett az önkormányzat is jelentősen támogatta a felújítást. Komoly segítséget kaptunk a testvér gyülekezetektől is. Miután a templomba járók száma oly örvendetes mértékben megnőtt, hogy a tatarozás alatt nem fértek el a gyülekezeti teremben, gondoskodni kellett nagyobb helységről. A katolikus egyház sietett segítségünkre, rendelkezésünkre bocsátotta a Szent Imre Kultúrotthont. A munkák alatt ott folytak a református istentiszteletek.

Jó reménységgel vagyunk arra nézve, hogy gyönyörűen felújított templomunk méltóképpen képes kifejezni a ránk bízott történelmi értékek iránti felelősségünket, meghitt lelki otthon utáni vágyunkat és az Isten iránti kibeszélhetetlen hálánkat. 2004-ben tervezzük új közösségi házunk átadását. A belső munkálatok hiányoznak.