Szabó J. Róbert lp.                                                                                                                                           2003. 10. 10.
MOST JÖTT EL A SZOLGÁLAT IDEJE!
avagy
Pál szolgálatának kezdete és annak tanulságai:
Engedd, hogy az Úr vezessen téged!
(evangélizációs vázlat)

Apcsel. 9, 30. (és Gal. 1, 15kk.); 12, 25-26; 13, 1-2.

Bevezetés:
      Ma Pál apostol keresztyén szolgálatának kezdetére szeretném irányítani a figyelmeteket! Sokat beszélünk a szolgálatáról, kevesebbet arról, miként is indult. Pedig nagyon tanulságos, és elgondolkodtató az, hogy mi történt vele megtérése után, ill. a megtérése és Istentől kapott misszió megbízatása közötti időszakban.
Néhány tudnivaló Pálról: A megtérése előtt is különösen kiemelkedő tehetség volt. Még nincs 30 éves, amikor tanító lesz; fanatikusan buzgó követője volt atyái hagyományának, farizeus fia. => Ebből hívja ki őt az, akinek más terve és célja volt ennek az embernek az életével. => Megtérése ismert előttünk... Tudjuk, azonnal szolgálni kezd: s mind a két oldal félni kezd tőle... Keresztyének a múltja miatt – a zsidók a jelene miatt. A keresztyének idősebb tanúk (pl. Barnabás) bizonyságtételére elfogadják – a zsidók meg akarják ölni. => Menekülni kényszerül, és testvérei tanácsára szülővárosába, Tarzuszba vonul vissza egy időre.

      I. Mindenhez idő kell! (Acta 9, 30. (Gal. 1,15kk.); 12,25-26.)
      Menekülés, megfutamodás? => Inkább: Isten visszavonta őt a szolgálat frontjáról, a hátországba. Ráadásul szolgálatának kezdetén két ilyen időszakról is tudunk: (1.) közvetlenül megtérése után – 3 év Arábiában, majd vissza Damaszkuszba (Galata levél) és (2.) Lukács által említett tarzuszi visszavonulás. Miért volt erre szükség?
     1./ Megtérés = gondolkodásváltozás. Pál megtérése előtt is hitt valamiben. Egy egészen új, számára addig idegen gondolkozási-rendszerbe kerül. (Mi nem?)
     2./ Tisztázni kell az alapokat! A két tartózkodásról nem sok információnk van. A Gal. 1,15kk-ben csak utal rá az apostol: "nem tanácskoztam testtel és vérrel..."=>De Istennel igen! Nem volt más dolga, mint végig gondolnia mindent! (Erre szolgálat közben is szükséges időt szakítani, mert menet közben is szükséges néha az alapokat rendezni. Megvizsgálni azt, mi az, ami mozgat a szolgálatban? Nem csúsztam félre? Pl. Ábrahám útja, melyen Isten visszavezeti addig a pontig, ahol először lépett Kánaán földjére... )
    3./ Rendelt ideje van a csendes készülésnek, töltődésnek! =>Bennünk mindig ott van egy sürgető érzés: azonnal. Fontos tanulság: Isten másképpen gondolkozik! Nem lehet lépcsőfokokat ugrani! Püspök-gyülekezetek vezetője – "Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék." (1Tim. 3, 6.) ill. "Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." (2Tim. 2, 15.) => Vajon miért tanácsolja ezt Pál a fiatal Timóteusnak, ha nem azért, mert van helye a csendes készülésnek, tanulásnak.
    4./ Az evangélium hirdetésében szakemberekre, és nem kontárokra van szükség! Tudjuk jól az életből, hogy mennyi kárt okozhat egy olyan ember, aki nem szakembere annak a területnek, amelyet végez. Pl. házépítés: építészmérnök – kőműves: Ha azt mondanám, én majd megtervezem, megbíznátok vele? Gondoljátok, hogy a lelki dolgok, az evangélium hirdetése az olyan egyszerű feladat? Elég az evangélium hirdetéséhez ennyi: tudom kicsoda Jézus? => Fontos- megalapozott hit: igaz istenismeret, helyes bibliaismeret, és környező világ reális ismerete)
    Pál nem zúgolódott ez ellen, hanem engedelmeskedett az idősebb testvérek tanácsának.


     II. Ne szégyellj egy idősebbtől tanulni! (Acta 12, 25-26.)
     Pál nem kezd azonnal önállóan szolgálni. Azt olvassuk, hogy egy esztendőn keresztül, a Jeruzsálemből küldött Barnabás (felügyelete?) mellett munkálkodik az antióchiai gyülekezetben. Együtt gyűjtötték, ébresztgették, hívogatták, nevelték és tanították az ott élő embereket. => Szolgálatuk gyümölcse: itt nevezik először a krisztuskövetőket keresztyénnek! (gúnynév: krisztuspártiak; krisztus-utánzók)
     Miért volt szükség erre?
     1./ Nem szégyen, nem tudunk mindent azonnal... A fiatal keresztyének életének kísértése ez: mindent tudok... (Az az ember, aki azt mondja magáról, hogy mindent tud, az csak azt árulja el magáról, hogy még van mit tanulnia!) => Nem szégyen az, ha valamit nem tudunk! Szégyenkeznünk akkor kell, ha elrontunk valamit, mert az előbbit nem mertük beismerni!
Bár nem tudjuk pontosan ez miként zajlott Barnabás és Pál között, de biztosak lehetünk abban, hogy Pálnak sok tanulni valója volt. => Kérdés: Ott van-e a vágy bennünk a többre? Ne elégedjünk meg azzal, amit már megértettünk! Egy keresztyén sohasem jelentheti ki azt: kérem, én már mindent tudok!
     2./ Szükségünk van valakire, aki tanácsol, segít a lelki fejlődésben... A hívő élet, egy-egy szolgálat kezdetén sok-sok kérdéssel, problémával, sokféle helyzettel találja magát szembe az ember. Miként közeledjünk az emberekhez? Hogyan szólítsuk meg őket? Miként tegyünk előttük bizonyságot? Hogyan vezessünk egy gyülekezeti alkalmat? Milyennek kell lennie, és milyen feladatai vannak egy presbiternek, egy gyermekmunkásnak, ifjúsági vezetőnek? => Nem szégyen az, ha elismerjük, tanulnunk kell még! Akadályok: (1) Taníthatóság hiánya... (2) Alázat hiánya... Nincsen elég alázat bennünk! Az alázat = tisztában lenni a helyemmel, és értékeimmel, teherbírásommal. (3) A türelem hiánya...
     3./ A készülés nem tétlenkedést jelent... Sok keresztyén: nem tesz semmit, és állandóan arról panaszkodik nem tudom mit is tehetnék. Amíg nem tudjuk pontosan hol a helyünk, mi a feladatunk, lehet keresni azt, de ülve a babérjainkon, hanem kipróbálva magunkat ebben is abban is. Ebben is segíthetnek az idősebbek, hogy felismerjük képességeinket!
     4./ Testvéri kapcsolatok hiánya... Az idősebbek nem foglalkoznak a fiatalabbakkal! Nincs közösségünk egymással, nem ismerjük eléggé egymást, nem tudjuk egymást segíteni.
     Barnabást nem tette kisebbé az, hogy felkarolta Pált, és kész volt tanítani őt. Pál pedig nem egyénieskedett, nem lázadozott, hanem engedelmesen kész volt elfogadni a helyét. Miért? Mert mindketten tudták, hogy még nem jött el a "nagy" szolgálat ideje...

     Összefoglalás:
     Pál készülése arra, hogy azzá legyen, amivé Isten rendelte, hogy ő legyen a "pogányok apostola". Láthattuk, hogy Isten mennyire fontosnak tartotta felkészítését erre a küldetésre! Hosszú éveken át, nevelte, és formálta őt. Pál pedig nem zúgolódott ez ellen, hanem "belesimult" Isten akaratába. Készült és várt. Szolgált, amikor lehetett, de nem maga ajánlgatta magát, hanem engedte Isten indítsa őt. Nem ment elébe annak, amit Isten tervezett az életével...=> Rendelt ideje van a szolgálatnak, de rendelt ideje van a várakozásnak, a készülésnek is.

    III. Van-e bizonyosságod a helyedet illetően? (Acta 13,2-3.)
"Egyszer...", azaz nem azonnal, hanem egy bizonyos idő eltelte után... "ezt mondta a Szentlélek...", vagyis nem a gyülekezet vezetői döntöttek, nem is a szolgálók határozták meg, mit tegyenek, "amikor az Úrnak szolgáltak és böjtöltek", vagyis akkor, amikor közösségben keresték Isten akaratát. => Isten elmondta azt, mit akar! (2.v.)
     Milyen egyszerű!
     Isten döntötte el mikor... – Isten döntötte el, kiket... => Mit érhetünk meg ebből?
     (1) Nem mindenki alkalmas mindenre;
     (2) Nem mindenki alkalmas valamire, aki annak látszik (mások is voltak a gyülekezetben ld. 1.vers);
     (3) Isten az, aki elegendő információ birtokában dönthet egy-egy szolgálatot illetően;
     (4) Isten az, aki világossá teheti a cselekvés idejét;

Isten szava tehát a döntő mindenben, és mindenkor!

Mi akkor mi teendőnk?
    (1) Türelmesen várakozni arra, hogy Isten szóljon;
    (2) Megérteni, és engedelmeskedni annak, amit kér.

Miért fontos ez?
    Mert Isten elhívása, azaz igenje nélkül biztos bukásra ítélt minden, még a legjobbnak látszó kezdeményezés is! Ha nincs benned ott az a bizonyosság, hogy engem Isten állított oda, ahol vagyok, akkor inkább csendesedj el, és kérdezd meg az Urat, arról, hogy nem értettél-e valamit félre?
   Ha nincs belső bizonyosságod, akkor előbb-utóbb elbuksz, vagy meghátrálsz, mert bizonytalanná leszel abban, amit végzel. => Pl. sokszor ott akartam hagyni a pályát, de megértettem: nem én akartam az lenni, aki vagyok, Isten rendelt ennek. S Ő állított oda, ahol vagyok, akkor nem hagyhatom el a helyemet anélkül, hogy neki nem mondanék nemet. De azt is megértettem, hogy ha mivel ő állított engem: ő az, aki alkalmassá tesz; ő az, aki védelmet ad; ő az, aki vezet, hogy ne tévedjek el szolgálat közben; Megértettem, hogy a szolgálat sem, az üzenet sem az enyém, amit hirdetek, hanem mindez az Isten gondja, ügye, Ő pedig nem hagyja veszni azt, amit általam is elvégezni akar.