Boldogság és bűnbocsánat

Textus: Zsolt 32.

Prófétai imádság

        Mennyei édes Atyánk!

        Köszönjük Neked, hogy az elmúlt héten is tapasztalhattuk gondviselő szeretetedet. Köszönjük, hogy ma sem feledkeztél meg rólunk, és bizton számíthatunk a Te számunkra elkészített üzenetedre, mondanivalódra.

        Te látod, Urunk, egyen-egyenként a mi szívünket. Látod, ki milyen terheket, milyen bűnöket cipelve jött most eléd. Kérünk, bocsáss meg nekünk mindazért, amit elkövettünk, és segíts minket megszabadulni bűneiktől, segíts, hogy végleg elhagyhassuk azokat!

        Kérünk, Szentlelked által légy itt közöttünk, áldd meg alkalmunkat, cselekedd meg azt a csodát ma is, hogy ne szóljon igéd hiába!

        Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

Igehirdetés

        Kedves Testvéreim!

        Ezt a zsoltárt a keresztyén hagyomány a hét bűnbánati zsoltár közé sorolja, és ez valóban egy bűnbánati zsoltár, de egy rendkívüli bűnbánati zsoltár, mert egyben hálaadó tanítóköltemény is. A zsoltár írója saját tapasztalataiból okulva tanít bennünket.

        Hogy mi mindenre tanít, azt öt rövid mondatban a következőképpen tudnám megfogalmazni:

I.      A bűnbocsánatot nyert ember a boldog ember.

II.     Az elrejtett bűn testi nyomorúságot is okoz.

III.    Isten a megbánt és megvallott bűnt bocsátja meg.

IV.     A bűnbocsánattal nyert boldog szabadságban Istenre figyelve maradhatunk meg.

V.      A bűnbocsánat boldogsága hálás örömre bíztat.

Ezek azok a gondolatok, amelyeket a zsoltár olvasása közben Isten a szívemre helyezett, és amelyeket szeretnék most veletek is kissé részletezve megosztani.

I. A bűnbocsánatot nyert ember a boldog ember.

Így kezdődik ez a zsoltár:

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel a bűnét, és nincs lelkében álnokság.” (1-2. vs.)

Gyakran beszélünk a boldogságról, a boldog emberekről. Kiket is szoktunk mi boldognak tartani?

A sok pénzzel rendelkezőket, akik mindent megvehetnek, megszerezhetnek maguknak, amit csak akarnak… Nemrégiben azt állították a rádióban, hogy bebizonyították, miszerint a gazdagság boldogságot okoz. Nem tudom elképzelni, hogy valóban így legyen. Nem tudom, mert sok gazdag embert láttam már, akik nem voltak boldogok, akik gazdagságukban is a boldogság után kutattak, keresték azt még több és még több pénzben, a szerelemben, sok-sok mindenben.

Kiket szoktunk még boldognak tartani?

 Azokat, akiknek hatalmuk van, magas beosztásuk, emberek és anyagiak fölött rendelkezhetnek, ahogy nekik tetszik… Azokat, akiket nem háborgat senki… Viccesen boldognak mondjuk, akiknek nincs anyósa…

Nos, mennyivel más szemszögből nézi a boldog embert, és a boldogság okát a zsoltáros! Azt állítja, hogy az a boldog ember, akinek Isten megbocsátotta a bűneit.

Jézus is a Hegyi Beszédben hasonlót mond: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3.)

Boldogok a lelki szegények, azok, akik lélekben kevésnek, üresnek, szegénynek érzik magukat bűneik miatt, akik bűneik elszegényítő, tönkretevő voltát meglátták. Boldogok, mert már ezzel ráléptek a helyes útra. Boldogok, mert ez az út vezet a bűnbocsánatra: aki megvallja és elhagyja bűneit, az bocsánatot nyer. De ehhez egyszer meg kell látni azokat magunkban, és be kell vallani, meg kell vallani!

Isten megbocsát! Jézusra nézve, az Ő keresztáldozatára tekintve megbocsát a bűnét megbánt embernek, többé „nem rója fel a bűnét”, és valóban úgy szemléli, mint akinek „lelkében nincs álnokság”.

II. Boldog az az ember, aki megbánta, megvallotta bűnét, mert Isten megbocsátott neki, felszabadulhat a bűn terhe alól, de aki nem így tesz, nem vallja meg, annak komoly következményekkel kell számolnia, nemcsak lelki, hanem testi következményekkel is, mert az elrejtett bűn testi nyomorúságot is okoz.

„Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, - írja a zsoltáros -, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.” (3-4. vs.)

Ma már szinte minden orvos elismeri, hogy az ember egy organikus, kerek, egész személyiség, teste is, lelke is, és ez a kettő nem elválasztható egymástól a gyógyítás terén sem, és nem hagyható figyelmen kívül a betegség diagnosztizálása terén sem. Nagyon sok testi betegség kiváltó oka a lelkiállapot rendezetlenségében keresendő.

A Példabeszédek könyvében található az a kijelentés, hogy „távozz el a gonosztól és egészség lesz a te testednek és megújulása csontjaidnak”.

Az orvos Isten eszköze a gyógyításban. Éppen ezért nem vitatom az orvosok szükségességét a betegségek, felismerése, kezelése, gyógyítása terén, de sok esetben a folytonos orvoshoz futkosás helyett, ill. az orvoshoz menés előtt, sőt a terápia alatt is célszerű lenne előbb leülni, elcsendesedni, és Istennel rendbe hozni a dolgainkat, Vele tisztázni a bűneinket. Az a teher, amely testünket-lelkünket megviseli, megterheli, ily módon könnyebbé válik, eltűnik, nem okoz már gondot.

De csakis ilyen módon. A bűneink okozta terhek maradnak, amíg titkoljuk, rejtegetjük, esetleg szeretettel melengetjük titkos bűneinket. Ki-ki tudja, hogy neki éppen, melyek azok, amelyeket nem kellene tovább őrizgetnie, keblén melengetnie, amely bár édes talán, de még több fájdalmat és keserűséget okoz.

Nézzünk magunkba és valljuk meg ezeket az Úrnak!

III. Isten a megbánt és megvallott bűnt bocsátja meg.  

„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.” (5-6. vs.) – olvastuk a 32. zsoltárban.

A megvallott bűn terhe alól felszabadít az Úr. Amíg a zsoltáros nem vallotta meg bűnét, „ránehezedett az Úr keze”. Olyan volt, mint a túlzottan megterhelt gálya, amely nem tud szabadon siklani a víz színén. Azonban, amikor megvallotta azt, Isten bocsánatával szembesült.

Ezért bíztat mindannyiunkat, minden embert, minden hívőt, hogy imádkozzunk, valljuk meg bűneinket! Ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget! Végül is Isten óriási kegyelme az, hogy Hozzá fordulhatunk, hogy Ő Krisztusban ajánlja nekünk a bocsánatát.

„… hozzád imádkozzék minden hívő…”. Minden hívő. Nem csak a hitetleneknek vannak bűneik, amelyekkel Istenhez kell, hogy forduljanak. Nagyon nagy hazugság és önáltatás lenne azt állítani, hogy mi, akik megtértünk, már nem követünk el vétkeket, sőt nagyon is csúnya, súlyos vétkeket is elkövetünk. Pedig mi még ismerjük is az Isten kegyelmét, ismerjük Jézust, és valóban szeretjük is Őt, de mégis nagyon is sokszor megtesszük azt, amit nem kellene, vagy nem tesszük meg azt, amit kellene. Mi is rászorulunk még újra és újra arra, hogy megvalljuk a bűneinket, és Isten megbocsásson nekünk.

Pedig, hogy fel tudunk háborodni, ha valaki a szemünkbe mondja, hogy valamit nem jól tettünk! De nehéz annak az embernek megbocsátani!

A Példabeszédek könyvében olvassuk: „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Péld 28, 13.)

IV. A bűnbocsánattal nyert boldog szabadságban azonban csakis Istenre figyelve maradhatunk meg.

Isten pedig adja ehhez az Ő segítségét:

„Bölccsé teszlek és megtanítalak, hogy melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül.” (8-10. vs.)

Isten figyel ránk. Mi is figyeljünk Rá! Ő kész arra, hogy segítsen nekünk, tanácsoljon minket, s Lelke által által meg is teszi.

De mit érünk az Ő tanácsaival, ha figyelemre se méltatjuk azokat?! Mit érünk az Ő útbaigazító szavaival, amelyeket olvasunk a Bibliában, amelyeket hallunk az igehirdetésekben, ha egyik fülünkön be, a másikon meg kimennek?!

Minden jószándékunk, elővigyázatosságunk, óvatosságunk ellenére is veszedelembe rohanunk, mihelyt nem figyelünk Istenre.

Tudjuk, hogy egy jól működő kapcsolat érdekében milyen fontos az emberek egymásra figyelése. Így van ez az Isten és ember kapcsolatában is. Ha nem figyelünk egymásra, minden elromlik.

Isten tett és tesz azért, hogy jó legyen ez a kapcsolat.

Először is, Ő figyelemmel kíséri lépteinket, „rajtunk van szeme”. Mi figyelünk-e Rá? Mennyire figyelünk Rá? Egy nap hányad részét nevezhetjük Istenre figyelésnek?

Figyel ránk, és ha szükségét látja, akkor fegyelmezéssel is segít rajtunk. Ez persze nem kellemes, de annál hasznosabb. A ló, az öszvér sem élvezi a zablát, fáj a szája, ha meghúzzák, de ha nem viselkedik okosan, ahogy kell, akkor szükség, hogy a gazdája ezt a módszert alkalmazza.

Ha vétkeinkhez ragaszkodunk, ha éppen ellenkezünk, rossz irányba megyünk, letérni készülünk az Isten útjáról, Isten sokszor fájdalmas eszközökhöz nyúl, hogy visszatérítsen. Lehet az éppen a már említett testi fájdalom is. Érdemes ezekre a jelekre is figyelni. Vajon nincs-e Istennek valami célja éppen ezzel a fájdalommal, ezzel a távoltartással, amit észlelek? Nem akar-e éppen valami nagyobb bajtól megóvni engem?

Isten szól, néha meg is rántja a gyeplőt, ha szükséges, de csakis a mi érdekünkben teszi. Mert szeret. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egyszülött Fiát is odaadta értünk, hogy bűneink büntetését elszenvedje helyettünk, hogyha mi ezt elfogadjuk, és hiszünk benne, részesülhessünk bűnbocsánatában, hogy igazán boldogok lehessünk.

V. Mert, aki bűnbocsánatot nyert, az a boldog ember. A bűnbocsánat boldogsága pedig hálás örömre bíztat.

A zsoltáros is így tesz:

„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.  / …../ Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!” (7. és 11. vs.)

A boldogság egy állapot, amely örömet fakaszt. Az Istenben megtalált boldogság képessé teszi az embert arra, hogy örüljön az Ő Istenének, Urának, hogy örüljön az Úrban.

Az Úrnak, az Úrban örülni csak az tud, akinek vétke elfedeztetett, aki már Jézus vére által bocsánatot nyert. Aki bűneiben él, aki bűneit takargatja, annak az Úr közelsége elhordozhatatlan kín, kellemetlen. Az nem örül, ha szembesül Istennel. De akinek a lelkiismerete tiszta Isten előtt, az örül neki, az szívesen jön templomba, az szívesen olvassa az Igét, szívesen imádkozik. Szívesen figyel Istenre. Ahogy a 329. dicséretünkben szoktuk énekelni: „Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked…”

Ezért mondhatja az apostol is a filippibelieknek: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: Örüljetek!” (Fil 4,4.)

Végül hadd idézzem fel újra, mi mindenről is szólt nekünk ma az ige:

Láttuk, hogy sok ellenkező híreszteléssel ellentétben, az igazán boldog ember, az, aki megbánta, megvallotta bűneit, és Istentől bűnbocsánatot kapott; hogy némely testi nyavalyánkat talán éppen bűneink okozzák; hogy a bűnbocsánat által nyert szabadságunkban csakis Istenre figyelve maradhatunk meg; és csak így tudunk igazán örülni is az Úrnak.

Adja Isten, hogy mindnyájan tudjunk vallást tenni arról, hogy mi is ilyen bűnbocsánatot nyert boldog emberek vagyunk! Ámen.

Papi imádság

Felséges Istenünk!

Hálás a szívünk az elhangzott igéért, az örömhírért, hogy lehetünk boldog emberek, bűnbocsánatot nyert emberek mindnyájan. Köszönjük, hogy Te ilyen nagyon szeretsz minket, pedig igazán nem érdemeljük meg, köszönjük, hogy kész vagy nekünk minden bűnünkért, vétkünkért megbocsátani, hogy most is kínálod nekünk a bűnbocsánat ajándékát.

Kérünk is most, bocsáss meg nekünk, mert sokszor és sokféleképpen vétkeztünk, ellened is, egymás ellen is, magunk ellen is, nem vagyunk méltók arra, hogy fiaidnak nevezz minket. Kérünk, tégy szabaddá bűneinktől, hadd ismerjük meg mindannyian a Te bűnbocsánatod örömét, boldogságát! Hadd tudjunk örülni Neked!

Köszönjük, hogy Te le nem veszed szemed rólunk, hogy folyton figyelsz ránk szeretettel. Kérünk, légy segítségünkre, hogy mi is tudjunk örömmel rád figyelni, vágyjunk a Veled való kapcsolatra, hiszen Nekünk az érdekünk mindez.

Köszönjük figyelmeztetéseidet, amelyekkel a bajtól óvsz bennünket.

Nagyon köszönjük Jézus áldozatát, aki által egyáltalán lehetséges számunkra bűneink bocsánata.

Kérünk most minden emberért, elsősorban szeretteinkért, ismerőseinkért, de az ismeretlenekért is, hogy akik még nem ismertek meg Téged, bocsánatodat, hadd ismerhessenek meg. Adj ébredést, Urunk!

Kérünk gyászoló testvéreinkért, hogy a feltámadás evangéliumával Te magad vígasztald meg őket, mert csak ilyen módon lehetséges az igazi megvigasztalódás!

Kérünk az árvákért, özvegyekért, idősekért, szegényekért, segítségre szorulókért, viseld mindannyiunknak gondját, Urunk! A Te kezedben vagyunk a legjobb helyen.

Kérünk a betegekért, testi és lelki szenvedőkért: Gyógyíts meg, Urunk!

Kérünk, áldd meg közösségeinket: családunkat, gyülekezetünket, egyházunkat, hazánkat!

Szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen.