Kedves Testvéreim!

Nagy elkeseredésében az ember fejében sokféle gondolat megfordul. Amikor nagy sérelem ér bennünket ritkán tudunk hideg fejjel gondolkozni. Sajnos erre számos alkalom adódik életünk folyamán.

Ha megbántanak, vagy igazságtalanság történik velünk.

Ha mi magunk, vagy családunk nehéz helyzetbe, veszélybe kerül.

Vagy ami még rosszabb: meghal valaki szeretteink közül.

Akkor bizony elöntenek bennünket az érzelmeink: harag, indulat, bosszúvágy.

Itt azonban ritkán áll meg a dolog. Ilyenkor az ember ki is mondja, ha teheti meg is cselekszi amit gondol. Általában azonban nincs mód az azonnali visszavágásra.

S idővel ezek az első sokk utáni gondolatok le is csendesednek. Bár a keserűség megmarad.

   Egyik legjobb barátom, akivel együtt érettségiztem meghalt autóbalesetben. Mindez nem sokkal a sikeres érettségi után történt. Szóval éppen hogy kilépett a felnőtt életbe...

Az úton szabályosan közlekedett, de a szembejövő jármű vezetője figyelmetlen volt. Frontálisan összeütköztek. Ákos barátomnak trabantja volt, a motor az utastérben kötött ki, akkora volt az ütközés ereje. Vele egy autóban ült édesapja is, a mellette lévő ülésen.

Ő csak pár perccel élte túl a fiát – mindketten meghaltak tehát.

A hibát vétő sofőrnek semmi komoly baja nem lett, hála a jobb autónak amiben ült…

Ott maradt egyedül az édesanyja és az öccse. Az a fiú egy kedves, pajkos srác volt, lehetőleg részt vett minden csínytevésben. Ez az eset megváltoztatta: búskomor lett, bosszút forralt. Düh és indulat munkált benne. Alig lehetett ráismerni. Persze – Istennek hála- erre nem volt alkalma, azonban évekig nem jött rendbe lelkileg.

A zsoltáríró még nagyobb fájdalmon ment keresztül. Családját, népe tagjait nagy katasztrófa érte: Jeruzsálemet elfoglalták a babiloniak, s a város bevétele után sokakat megöltek, a többieket pedig fogságba hurcolták. A győztesek a falhoz csapkodták a csecsemőket, kifosztották a várost.

   Meggyalázták, lerombolták Isten templomát. A fogságba kerülőket pedig megalázták.

Közben a félig meddig testvérnek, rokonnak számító, mellettük élő edomiták még uszították is a győzőket, s kárörömmel figyelték az eseményeket.

Ha az események időrendjére tekintünk hátulról előre felé kell a zsoltár egyes szakaszait megvizsgálnunk.

   Első fájdalmában a zsoltáríró bosszúért kiált. Mind a babiloniakra, mind az edómiakra. Ugyan az történjen velük is, mint amit velünk tettek - mondja.

Erről szól a zsoltár legrégibb, elsőként leírt része, az utolsó 3 vers.

   Tettében az a jó, hogy Istenhez kiállt. Tehát nem lesz az események miatt istentagadó.

Benne van a szívében, az hogy kihez kell fordulnia ilyen nehéz helyzetben.

Kinél lelhet békességre összetört szíve.

Ha az ismerősöm is így tett volna, hamarabb megtalálta volna a nyugalmát.

A zsoltáros nagyon helyesen Istenhez fordult. Ez az, amit megtanulhatunk tőle.

  Az is pozitívum, hogy Isten kezébe teszi le az ítélkezést. Tudja, Isten nem felejt, és igazságot fog tenni. Ha tehetetlenek vagyunk is egy adott helyzetben, mégis lehet nyugalmunk.

Mert Isten kezébe téve ügyünket, biztos helyen tudhatjuk ügyünket.

   Azonban, tudjuk a harag rossz tanácsadó. Megmérgezi a szívet.

Eltávolít embertársainktól, de Istentől is. Ha a harag tölt meg bennünket, hol lesz hely Istennek, a szeretetnek?

„Ne menjen le a nap a te haragoddal”, „Szeresd ellenségeidet” – tanít minket Jézus.

 Nekünk keresztyéneknek, Isten Lelke által lehetőségünk van megbocsátani, szeretni. Olyan többlet ez, amivel más nem rendelkezik. Amikor így tudunk tenni, az maga hitvallás lehet a világ számára, egyúttal hitünk megpróbálása is.

Ez utóbbi a zsoltár második gondolata.

Ebben a megfogalmazásban ez a zsoltár a bosszú kérésének a zsoltára maradt volna, ami kevéssé építette volna lelkileg azokat, akik a későbbiekben hallják, olvassák, mondják ezután.

Az első sokk elmúlt, a szenvedélyek lecsillapodtak. A nehéz helyzet azonban megmaradt.

A zsoltáríró fő gondja az, hogy hogyan lehet e szorult helyzetben hitvallónak maradni. Az igaz hitet megőrizni.

Ezért a meglévő részhez hozzátette a következő szakaszt, ami az igaz hit megőrzésének, gyakorlásának a fontosságára helyezi a hangsúlyt. Ez a zsoltár középső része. Az 5.-6. vers.

Számos kísértésnek voltak kitéve a fogságba hurcoltak, ami veszélyeztette hitük tisztaságát, a kapcsolatot Istennel.

Megszakadt a lehetősége a templomba járásnak, az igeolvasásnak. Számukra Isten a jeruzsálemi templomban volt elérhető, azzal, hogy részt vettek az áldozati kultuszban, imádkoztak a templomban, meghallgatták a papok szájából az Úr igéit. Megtartották parancsolatait. A templom pusztulásával sokan mindent veszni láttak. Megrendült a hitük.

Ugyanakkor azonban a remény megmaradt: lehet hazatérés, Isten megszabadít, a templom újra felépül. Számos próféciát hallhattak erről mindezt megelőzően.

A régi igék életre keltek. Ezek megőrzése, forgatása lehet csak az egyedüli segítség.

Ezért olyan fontos a zsoltáros számára Jeruzsálem emlékezete. Mert ez az egy szó az összefoglalása az egész hitének.

A zsoltáríró következetes. Nem csak az ellenségre kér átkot.

Fogadalmat tesz, átkot mond magára is, arra az esetre, ha nem őrizné meg ezt a hitet. Némaságot, és magatehetetlenséget kér magára, ha így cselekedne.

Maga ellen fordítja az imádság erejét, csak hogy hitét megtartsa.

A fogadalom betartásának kényszere és a félelem a büntetéstől segítheti az embert, hogy kitartó legyen, azonban így is előfordulhat, hogy elbukik.

Jézus jól ismer bennünket, tudja milyen gyenge az ember, ezért nem is javasolja a fogadalomtételt. Jobb Isten kegyelmes szeretetében bízni, hozzá odafordulni, mint saját fogadalmainkban reménykedni.

Azonban azt érdemes megtanulni a zsoltárostól, hogy milyen fontos számára a hit megőrzése. Áldozatkészsége is jó példa számunkra.

   Hiszen az első harag után mi magunk is hasonló utat járhatunk be.

A mi életünk nehéz helyzetei is mindig a hitünk próbái. Hogy engedhette ezt Isten? Érdemes ezután hívőnek maradni? Nem egyszerűbb sodródni az árral?

Kétségeink támadnak, hanyagoljuk az igeolvasást, az imádságot.

Kihagyjuk az istentiszteleti alkalmakat. Lelkileg kerülünk távol Mennyei Atyánktól, fogságba esik a szívünk.

De aztán eszünkbe jutnak a régen hallott igék, korábbi tapasztalások Atyánk szeretetéről, kegyelméről. Amikor örülni tudtunk az Úrban, az Úrnak. Kegyelmében bízva újra épülni kezd a hitünk. Így visszatérhetünk oda, ahol abbahagytuk. De most már úgy, hogy tudjuk: hitünk kiállta a próbát. Megerősödve léphetünk tehát tovább.

A zsoltár leírójának fontos volt az is, hogy beszámoljon arról, mit is cselekedtek a fogságban lévők. Egy hívő számára fontos, hogy mit is mondjon, cselekedjen egy nehéz helyzetben. Mi szolgálja valóban Isten dicsőségét. Hogyan tehet bizonyságot Uráról, Istenéről?

Tanulságul kívánt szolgálni a későbbi nemzedékeknek is.

A pontosság, és az emlékezet érdekében leírja mikor, hol történik mindez.

Erről esik szó az első 4 versben.

        Az elhurcoltak Babilonba kerültek, az öntözőrendszer csatornái mellé telepítették le őket. A fogvatartók szórakoztak, gúnyolódtak rajtuk. - éneklésre bíztatták őket.

Az Istent dicsőítő énekeik (Sion - énekek) ismertek lehettek a környező országokban is.

Temperamentumuk, dallamosságuk, örömteli soraik, hitvallásosságuk híresé tette őket.

A babiloniak unhatták a gyászos hangulatot, hallani akarták ezeket az énekeket.

   Persze a megalázás szándéka is benne volt a kérésben: Amit eddig Istennek énekeltek, az, most a diadalmas győzteseknek szóljon. Isten helyett őket dicsőítsék.

Ők okosan kitértek az éneklés elől. Csak ott lehet ezeket énekelni, ahol Isten van: Jeruzsálemben. - mondták. Ezt az indokot elfogadták a babiloniak is.

Nem lett komoly konfliktus a dologból. Pedig parancsot tagadtak.

   Nehéz helyzeteinkben fontos mit teszünk, hogyan beszélünk. Netán hallgatunk, elhordozva a megaláztatást.

Különösen is így van ez akkor, mikor hitünk miatt érhet bennünket.

Van, amikor ezért provokálnak, ezért szenvedünk hátratételt.

Kérdeznek hitünkről, de csak szórakozásból, vagy hogy belénk köthessenek.

Van úgy, hogy a hallgatással teszünk bizonyságot, s némasággal dicsőítjük az Istent.

Istennek szentelt énekeket, igéket nem használjuk szórakoztatásra.

Nem vetjük a gyöngyöket a disznók elé.

Jézus hirdette az igét azoknak, akiket érdekelt a mondanivalója, de Heródes és a Nagy Tanács előtt néma maradt. Tudta nincs értelme a szónak.

Mennyei Atyja akarata szerint cselekedett ebben is.

Pált Isten igehirdetéssel bízta meg fogságában is.

Beszédét Agrippa szívesen hallgatta, mikor kihallgatásra behívta, de szavait nem vette komolyan.

Félix meghallgatta, de abban bízva hátha pénzt ajánl neki. Nem az Isten igéje érdekelte őket. Ennek ellenére Pál folytatta az igehirdetést. Alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.

Nehéz megtalálni mi a helyes viselkedési mód. Mikor hallgassunk, és mikor beszéljünk.

A babiloni foglyok nem énekeltek, mert azzal nevetségessé tették volna Istenüket.

Pál és Szilász énekelt a fogságban. S a filippi börtönőr megtért.

Az a fontos, hogy mindvégig Isten akarata szerint, vele közösségben cselekedjünk, Lelke indítson a beszédre, de rá figyelve tudjunk hallgatni is, ha kell. Hadd válhassanak életünk nehéz pillanatai is Istenről szóló bizonyságtétellé, hiterősítő alaklommá, a szeretet gyakorlásának pillanatává.

        Ami a zsoltár leírásakor hosszabb időn keresztül lezajlott, (az időrendben kezdő sorok leírásától az utolsóig) az a mi életünkben sokkal hamarabb végbemegy, amikor kritikus helyzetbe kerülünk. A folyamat azonban hasonló. Ezért ez a zsoltár egy – egy nehéz helyzet győzelmes elviseléséhez sok segítséget adhat.

Hogyan kezeljük magát a helyzetet, mit kezdjünk érzelmeinkkel? Miként tudjuk megőrizni hitünket a kísértésben, hogy lehetünk jó bizonyságtevők? Ebben segít ez az ige.

Adja Isten, hogy mikor szükségünk van rá alkalmazni is tudjuk azt, hogy emlékezzünk az igére, mikor eljön a megpróbáltatás ideje, hogy bízzunk Urunk kegyelmében. Ámen

Kegyelem néktek és békeség….

Istentiszteletünk kezdetén fennállva énekeljük a 161./1. Siess keresztyén lelki jót hallani

Helyünket elfoglalva folytassuk Urunk magasztalását a 61. zs./ 1,2,3 Kiáltásomat halld meg Isten!.   

Hallgassátok meg I.-nek igéjét melyet lelkünk épülésére olvasok amint írva található a mai napra rendelt igeszakaszban a Mt 5:43-48…….

A hosszabb igeszakaszt leülve hallgassátok végig.

Imádkozzunk:

Köszönjük Urunk, hogy most itt lehetünk.

Hála neked azért, hogy vigyáztál ránk ezen a héten is.

Köszönjük, hogy számíthatunk rád a mindennapokban is.

Szereteted körülvesz minket.

Hálát adunk a próbáinkért is, amiket elhordoztunk Lelked ereje által, s megerősödtünk általa.

Bukásainkban is velünk vagy – köszönjük hűségedet. Tudjuk te együtt tudsz érezni velünk, meg tudsz indulni nyomorúságainkon. Épp ezért is keressük nálad a vigaszt.

Ahogyan sírtál Lázár halála miatt, könnyeztél Jeruzsálem felett.  

Kérünk légy velünk minden szomorúságunkban, örömünkben.

Lelked által tedd ünnepeddé ezt az alkalmat, áldd meg az ige hallgatóit és szólóját. Szólj kegyelmesen hozzánk. Kérünk adj hozzá nyitott szíveket és halló füleket. Ámen.

 Igehirdetésre készülve énekeljük a 338./1, (3) Az 1vers így kezdődik: Lelki próbáimban…

Hallgassátok meg I-nek igéjét melynek alapján az ő üzenetét hirdetni kívánom

Amint írva található a 137. zs.ban eképpen:

Igehirdetés:

Igehirdetésre válaszolva énekeljük 462/1 Csak vezess Uram végig és fogd kezem…

Köszönjük Urunk, hogy hozzád bármilyen helyzetben fordulhatunk.

Nincs olyan elveszett állapot, amiből te ne tudnál kisegíteni minket.

Köszönjük, hogy megoldhatatlan ügyeinket sérelmeinket, igazságunkat, egész életünket rád bízhatjuk.

Csodáljuk hatalmadat, hogy egy nehéz helyzet is lehet kegyelmed eszköze.

Általa megerősödhet hitünk, hitvallókká válhatunk. Mások hozzád jutását segíthetjük.  

Kérünk, segíts minket, hogy hozzád kiáltsunk minden helyzetben, s benned bízzunk

Add, hogy ilyenkor végig kitartsunk, veled közösségben maradjunk.

Szereteteddel betöltekezzünk, szeretetedből ellenségeinkből is juttatni tudjunk.

Add, hogy imádkozni tudjunk a minket üldözőkért is.

Had hozzuk eléd most a nehéz helyzetet átélőket: a próbát szenvedőket, a magányosokat, a betegeket, akiket hitük miatt sanyargatnak, akik gyászolnak.

Add Urunk, hogy a mélységből hozzád kiáltsanak, hajolj le hozzájuk kegyelmesen. Könnyítsd meg terhüket, erősítsd meg szívüket.

Kegyelmedben bízva hozzuk eléd egyházunkat, ezt a gyülekezetet – segítsd bizonyságtételét, minden munkáját.

Könyörülj népünkön, ezen az országon, annak vezetőin, vond szereteted közelébe, világosítsd meg szívét miden tévelygőnek. Ámen.

Magunkban folytassuk az imádságot

Imádságunkat az Úrtól tanult szavakkal zárjuk.

Mi Atyánk

Kérjük és fogadjuk Isten áldását:

Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját. (Jel 2.10)

Hallgassátok meg a hirdetéseket.

Istentiszteletünk végén a 195./2. majd nemzeti imádságunkat a Himnuszt énekeljük.

195/2 így kezdődik: Immár Isten áldása kimondatott..

3. Mit feleljünk ha provokálnak?

1Hogyan kezeljünk egy nehéz helyzetet?

2Hogyan őrizzük meg hitünket?

3Hogyan valljuk meg hitünket?

Fogság   kényszerítés énekélsre bizonyságtétlel vagy hallgatás gyöngyök a disznók között

Vagy alkalmas és alakalmatlan időben is???

              Hit megőrzése  önátok,

Elgondolkozunk azon, mit is kell tennie egy ilyen helyzetben egy hívő embernek. Hogyan tudom hitemet megőrizni, egy nehéz helyzet kísértésében?