Konfirmációs istentisztelet 2005. május 8.:

A tanulás és a számonkérés párhuzamosan zajlott. Ezért az istentiszteleten már nem vizsgáztatás történt, hanem a tanultak felmutatása és felvállalása a gyülekezet közössége és a világ előtt.

Többek között erre is kívánta felhívni a figyelmet az elhangzó igehirdetés is.

Igehirdetés:

Mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akiknek lehet adni a szavára. Akikben megbízunk, tanácsukat kérjük.
Az élet minden területén vannak szakértők, akiknek a véleménye mértékadó mások számára. Hiszünk nekik, bízunk bennük. Átvesszük a véleményüket. Hatással vannak ránk.
A szó tehát hatalom. De csak akkor, ha hiszünk annak, aki szól. Ha komolyan vesszük. De az emberi szó hatalma véges, csak egymáson tudunk vele uralkodni. Szellemi erőkön nem, a halál felett nem, a természet felett sem.
Isten a szava sokkal hatalmasabb a mienknél, ő Úr mindenek felett. Szava életre kelti a holtat, semmiből világot teremt, szabadulást ad, megújít, erőt sugároz.
Hozzánk is szól, minket is jobbá tud tenni. Nekünk is tud életet, örök életet adni. De nem tárgyként, puszta anyagként kezel minket, hanem partnerként. Csak a belegyezésünkkel változtat rajtunk, pedig hát megtehetné ezt anélkül is…

A Jézusról szóló evangéliumot Pál hozta el Európába, pontosabban a mai Görög ország területére. Először Filippi városába, majd Tesszalonikába, a mai Szalonikibe.
Mit mondott Pál apostol? Mi volt az, amit ilyen komolyan vettek hallgatói?Arról beszélt, hogy Isten szeret bennünket, hogy nem hagyott magunkra.
Utánunk jött Krisztusban, magára vállalta bűneink büntetését. Új élet kezdődhet el bennünk.
Jézus nem vallást alapítani jött, hanem ő arra akar megtanítani, hogy hogyan kell, lehet, érdemes életet élni. Értelmes, tartalmas, sőt örök életünk lehet.
Aki személyesen találkozik vele, annak ő rendbe teszi az életét.
Pál apostol egy meghívást adott át az őt hallgatóknak:
Hagyjátok ott a magatok készítette isteneket, egymástól eltanult babonákat, az egész okkult tudományotokat, Térjetek vissza az élő Istenhez!
Isten ismer titeket; szeret, vár titeket. Nála mindent meg találtok, ami eddig hiányzott az életetekből. Talán nem is tudtátok mi az, talán most se tudjátok, de érzitek, valami még kellene.
És hogyan fogadták az apostol szavait az emberek?
Voltak, akik komolyan vették és befogadták. Voltak, akik felháborodtak. Ők voltak, akik kikergették az apostolt a városból. S nyilván voltak olyanok, akik egy vállrándítással elintézték az ügyet. Úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Akik elutasították vagy közömbösek maradtak azokkal nem történt semmi. Ugyanolyanok maradtak, mint amilyenek voltak. Nem tudták letenni szenvedélyeiket, csak önmagukkal törődőtek, gyűlölködtek, zűrős családi körülmények között éltek tovább. Boldogtalanság ott lebegett felettük. Életük végén a halál várta őket, nem az örök élet. Ezért próbálták alaposan kiélni magukat, amennyire csak lehet. Mindent megszerezni, mindent kipróbálni, mindent megkapni vagy elvenni, semmit sem adni. Hiszen rövid az élet. Azonban hiába voltminden erőlködés, valahogy mégsem lettek boldogabbak.
Mi lett azokkal, akik komolyan vették és elhitték, amit az apostol mondott?
Megtapasztalták, hogy Jézus élő személy. Aki segít, megváltoztat reménytelennek tűnő helyzeteket, életeket. Összetartó közösség lett belőlük.
Természetessé vált számukra, hogy segítették egymást, a rászorulókat. Nem vetélytárs volt többé a másik ember, hanem felebarát. Akit lehet tisztelni, szeretni. Képesek voltak még az ellenségeiket is szeretni.
Példás családi életet éltek. Hirdették életükkel és szavaikkal az evangéliumot. Életüket látva sokan hittek nekik. Jézus követőivé váltak sokan általuk.
Amikor Pál apostol egy évvel később levelet írt nekik, abban már úgy beszél róluk, mint, akik példává lettek más gyülekezeteknek, a többi hívőnek; de a nem hívőknek is.
Egy év telt el. Ez idő alatt az egész tartomány felfigyelt rájuk. Mi történt ezekkel? Olyan mások lettek!:
Munkájuk szeretetből fakad. Rossz helyzetben is van bennük reménység. Sőt másokba is képesek reménységet önteni! Olyat tudnak adni, amit más nem. Ezeknek van valamijük, ami nekünk nincs….Kitől kapták? És miért ők?
Persze üldözték is ezért őket, mert hát egyre inkább kezdtek kilógni a sorból. Nem úgy éltek, ahogy az átlag. Tisztább, jobb, értelmesebb lett az életük. Ez irigységet keltett, meg bűntudatot. Így is lehet…?
És persze voltak olyanok is, akiknek megtetszett ez az élet, és követték őket…
Hogyan lehet ennyire megváltozni? Ráadásul ilyen rövid idő alatt? Miért csak azok, akik Pál igehirdetését meghallották? Éppen ez az utóbbi a magyarázat.

Megdolgozta, átalakította őket. Jellemük, szokásaik, megváltoztak. Más emberek lettek.
Ugyanazon körülmények között maradtak, mégis új élet kezdődött el a számukra.
Krisztus élt bennük a hit által.
Ez szabaddá tette őket eddigi félelmeiktől, korlátaiktól. Új képességeket fedeztek fel magukban. Megláthatták, hogy mi rejlik bennük igazán. Kibontakozhattak.
Értékesebbé váltak a környezetük számára is. És ehhez nem kellett más, mint, hogy hallgassák, és komolyan vegyék az ige szavát.
Lényegében a világ ma is hasonlóképpen működik. Az ember sem változott semmit. Bár technikailag sokat fejlődtünk, de a lényeg nem változott.
Akkor szobrokat -faragott képeket - készítettek fából, aranyból; és leborulva imádták azokat.
Áhítattal lesték a csillagokat. Jósoltattak. Szellemeket idéztek. Keresték velük a kapcsolatot.
Ma a média által gyártott tökéletességet sugárzó modellek, énekesek, színészek, újabban politikusok a bálványok.
Annyi a sztár ma már, mint égen a csillag. Van kit imádni, példaképnek tekinteni. Ugyanúgy lesik őket, mint régen a valódi csillagokat.
Régen jósoltattak a szobrok lábánál, hogy megtudják, mit mondanak az istenek. Sőt itatták – etették a szobrokat.
Ma az élő bálványok is jól megélnek ebből az ajnározásból. CD, lemez, poszter, saját könyv, saját tv show, intim pletykák. Sok energiát, pénzt fektetnek az emberek arra, hogy jobban megismerjék a sztárjaikat.
Sokan eszüket vesztve tapossák egymást, csak hogy megérintessék őket. Egy autógramm, személyes tárgy valóságos ereklyének számít. Révületbe esve sikítoznak, ha megszólalnak, megjelennek valahol.
Sokan sorozat – függőkké váltak, az adáskezdés ideje szentté vált. Ezrek szabják ehhez időbeosztásukat, életüket. Egy hobbi, vagy a munka, a karrier is válhat bálvánnyá. A Sztárfigyelők tehát jobban tudják, mi történik kedvenceikkel, mint az, hogy mi történik otthon, a rokonoknál, vagy a szomszédoknál. Akikkel elvileg egy közösségben élnek. De mégsem ismerik bálványaikat igazán, csak a jól megtervezett képet látják. Retusált képet, retusált életet. Bizony, ők is csak emberek. Porból lettek, porrá lesznek. Talán sokan ezért is kedvelik őket: így nem kell nekik sem megváltozni. Más módon, de ugyan az folyik, mint régen a szobrok esetében.
Mindettől valójában senki sem lesz boldog. Ezekkel a lényegében megfoghatatlan lényekkel nem élhetünk együtt. Nem vígasztalnak meg, mikor szomorúak vagyunk. Nem lehetnek lelki barátaink. Nem segítenek, ha bajba kerülünk.  Nem tudunk velük beszélgetni.
Nem tudnak utat mutatni. Nem tudnak megszabadítani a félelmeinktől, káros szenvedélyeinktől, a haláltól. Nem tudnak örök életet adni.
Elvonják a figyelmünket Istentől, aki képes megadni mindazt, amit ők nem.
Elvonják a figyelmet a körülöttünk élőkről, akik igazából fontosak a számunkra. Pedig Isten és egymás segítségével valóban boldogabbá tehetnénk életünket. Úgy el tudunk merülni ebben a világban, hogy magunktól ki sem tudunk kerülni belőle. Eltompulunk.
Ebbe az eltompult állapotba, mint egy riasztócsengő, szól bele Isten igéje, az evangélium szava.
Ma is megosztja az ige az embereket. Ki követi, ki tagadja. Akik befogadják ma is az élő az Krisztussal találkozhatnak. Aki megváltoztatja az életüket.
Olvastam szorongó kamasz lányról, aki egész életében úgy érezte útban van, senkinek se kell. Egyszer hallott egy igehirdetést Ézsaiás könyvéből: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy. És becses vagy az én szememben, mert szeretlek. – mondja az Úr. Ez a az örömhírt ez a lány komolyan vette. Befogadta. Kivirult az élete. Helyre állt az önbecsülése. 
Volt egy komisz fiú – igazi szülő-nyűvő. Elment egy csendes-hétre, ahol arról hallott, hogy Jézus a bűnösök barátja. Újjászületve ment haza onnan.
Szenvedélyek rabjai szabadulnak meg általa az alkoholtól, a drogtól.
Házasságok állnak helyre. De nem kell végzetesen elrontanunk az életünket, hogy Isten segítségét megtapasztaljuk. Folyamatosan szükségünk van tanácsra, tisztánlátásra, bátorításra. Isten igéje megadja ezt.
Sokan gondolhatunk az itt lévők közül hálával Isten igéjére. Folyamatosan tapasztaljuk, ahogyan átlendít minket a hullámvölgyeken. Megerősít, mikor összecsapnak felettünk a hullámok. Amikor már-már elcsüggedve feladjuk a reményt. A benne bízók tudnak élni, tudnak küzdeni, tudnak meghalni. Tudják, hogy a mennyben van polgárjoguk. Krisztus által megismerik az igazságot. Bölcsebbek lesznek a legokosabb embereknél is. Isten bölcsessége lehet a miénk.
Három feladatunk van az igével kapcsolatban: hallgatni, hinni, hirdetni.
Erre hívott el minket Isten. Olyan sok az üres beszédet hallhatunk nap mint nap. Érdemes áldozni időt, figyelmet az igaz szóra. Isten minket gazdagító igéjére. Hallgatom az igét, tudom Isten szól általa. Mit mond nekem, mit akar velem? Itt vagyok, tegyen velem, amit akar. Beengedem a szívembe, hadd munkálkodjon bennem. És szinte akaratlanul is beszélek róla. Mert boldoggá tette az életemet. Így terjedhet az örömhír Jézusról úgy tovább, ahogy a tesszalonikabeliektől terjedt tova.
Legyünk ma hálásak azoknak az bizonyságtevőknek akik révén meghallhattuk az evangéliumot. Dicsőítsük Istent, mert ilyen hatalmasan munkálkodik bennünk. Isten mindent elkészített a számunkra. Mindent, amire csak szükségünk lehet. Úgy juthatunk mindehhez, hogy hallgatjuk az ő szavát, hitel befogadjuk azt, s továbbadjuk másoknak. Régen konfirmáltak és most fogadalmat tevők tegyünk így!
Ámen.

A fotókat kászítette: Szücs-Fotó Szolnok, Kossuth tér 10/a. Tel: 56/376-531 - Szerzői jogvédelem alá esnek