Pál Tamás             .                                                                                                                                            2003. 11. 9.

Szegedi Kis István bemutatása

Szegedi Kis István korának európai szinten képzett és elismert tudósa volt. Tanulmányait a kor leghíresebb egyetemein végezte. Munkái mély és sokoldalú tudásról, magas szintű tudományos gondolkodásról árulkodnak. Halála után megjelent műveire az egész kontinensen felfigyeltek. Svájcban és Angliában ki is adták munkáit. A magyar reformáció kimagasló alakja volt. Munkáit (a többi magyar reformátor műveivel együtt) tanulmányozva láthatjuk, hogy Magyarország szerves része volt az európai kultúrának, a tudományos világnak. Magyarként tudott a kor színvonalán, írni és alkotni, tudott újat mondani. Sok tekintetben példa ő az európai népek közösségébe visszataláló mai magyarságnak: Hogyan lehet világszínvonalú tudást megszerezve, a kor szellemét átélve és megértve, mégis hazatérve, nemzetünk javára élni és dolgozni. A három részre szakadt országban, a különféle hadseregek nyomorgatása között élő nép igazi vezetője volt. Tudását az ő szolgálatuknak szentelte, erőt, kitartást, hitet adott mindenkinek, aki figyelt a szavára. Még saját testi épségét, anyagi javait is hajlandó volt kockára tenni a cél érdekében. Elhivatottsággal végezte az Istentől rábízott feladatot. Szolnoki másfél éves tartózkodása alatt sem tagadta meg önmagát, még fogságban, láncok között is végezte szolgálatát. Neve öregbíti Szolnok városának hírét, példája útmutatás a mai nemzedéknek.
1505-ben született Szegeden. A színvonalas lippai és gyulai iskolák elvégzése után külföldön tanult tovább. Tudományos pályára készült. 1535-ben a bécsi, 1537-ben a krakkói egyetemen tanult. 1540-től tanított is (bölcsész karon). 1542-ben hazatért, Lippa és Gyula környékén tanított, közben pénzt gyűjtött tanulmányai folytatásához. Wittenbergbe készült. 1543 márciusában be is iratkozott, s a legmagasabb akadémiai fokot (teol. doktori) elérve fejezte be tanulmányait. Hazatérte után Csanádon hirdette a reformáció igéit a szószéken és az iskolában is. Fráter György váradi püspök fel is figyelt rá, s tevékenységéért megbüntette. Könyvtárnyi mennyiségű értékes könyveit elvették, őt magát súlyosan megverték. Gyulán talált új otthonra, majd 1545-től Cegléden dolgozott, mint prédikátor és iskolai tanító. Később Makón és Temesváron működött. 1551-ben a csanádi püspökség élére Losonczy István került, s ő fellépett a reformáció minden irányzata ellen, így Szegedinek is menekülnie kellett. Új munkaterületre a török hódoltságban talált. A tolnai iskola vezetését vette át. 1554-ben, lelkésszé avatása után, Laskó lelkipásztora lett. Majd püspökké választották Baranyában. 1558-ban Kálmáncsára megy. A végvárak parancsnokai mindenképpen váruk közelében akarták tudni ezt a csupa lélek embert, és ő vállalta ezt a szolgálatot is. Itt érte élete egyik legnagyobb megpróbáltatása. 1561-ben egy félreértett prédikációja nyomán - sértődésből – megvádolják kémkedéssel. A szószékről hurcolták el a törökök Kaposvárra, majd Pécsre. A kálmáncsaiak mindent megtettek, hogy kiszabadítsák, hajlandók voltak a váltságdíjat is kifizetni érte. Azonban bevádolója elérte, hogy magasabb váltságdíjat követeljen érte a bég, s ezért fogságban maradt. Miután 1562-ben Mahmud béget Szolnokra helyezték, ő Szegedit is magával hozta új állomáshelyére. Mivel Szegedi országosan ismert ember volt, sokan felkeresték. A magas váltságdíjat azonban egy- egy ember nem tudta kifizetni. János Zsigmond erdélyi fejedelem is- küldötte révén - közbenjárt az érdekében, azonban a díj egyre csak növekedett. Korió Péter helybeli révészmester közbenjárására - aki kezességet is vállalt érte – a bég bilincsbe verve kiengedte Szegedit a városba. Így napközben prédikálhatott, házi bibiliaórákat tarhatott a város magyar lakosságának, este azonban vissza kellett térnie börtönébe. Végül egyik volt hallgatója lett a szabadítója. Egy átutazóban lévő asszony - Mező Ferencné, Baranyi Ilona - meghallgatta beszédét, s mikor később, szülés után, halálos beteg lett, férjét megeskette, hogy kiszabadítja az idős prédikátort. Mező Ferenc megállapodásra jutott a törökkel. Az ő kezességére kerülhetett szabadlábra Szegedi, hogy összegyűjthesse a váltságdíj összegét, azaz 1200 Ft-ot. (Ez 2kg arany értéke volt!) Fogságából nemzeti ügy lett, az egész ország gyűjtött a számára. 800 Ft-ot sikerült összeszedni, a maradék 400-at Mező Ferenc fizette ki. Szegedi másfél évet töltött el Szolnokon, tanította, lelkileg vezette hallgatóit. Szabadulása után Ráckevére került, ott halt meg 1572-ben. Ezt az időszakot is munkával töltötte: Kutatott, írt, vezette, segítette a református gyülekezeteket. Nagy mennyiségű tudományos anyag maradt utána (dogmatikai, etikai, egyháztörténeti művek, bibliamagyarázatok, prédikációvázlatok). Fia és ráckevei utóda küldte el munkáit Genfbe és Bázelbe, Londonba, ahol azokat többször is kiadták. Teológiai kézikönyvei nem csak itthon, hanem külföldön is segítették a diákok munkáját, életét.