Az ifjúsági munkáról                                    

"Gazdaságkor főellensége a család. Mint tudjuk, az európai típusú civilizációban a gazdaság bekebelezte a társadalmat. A társadalmi szerződést egyetlen sejtecske nem írta alá , a család. Tudniillik nem piaci, és nem is tervgazdasági intézmény. Otthon nem vagyunk áruk, mint a munkaerőpiacon, munkaadók sem vagyunk, választópolgárok sem. Még haladónak sem mondjuk magunkat, hiszen szüleink egyre romlanak, s mégsem dobjuk ki őket… Gazdaságkor gyökértelen embert óhajt… A mézes szavak emberi jogokról duruzsolnak-kötelességek, meg a tiszteld apádat és anyádat parancsa nélkül. A ravaszul szembeállított nemzedéki, női, férfi és gyermeki jogok igazi arénává képesek változtatni az otthont, ha nem vigyázunk. Nem véletlen, hogy kizárólag egyéni jogokról lehet szó, hiszen a közösség Gazdaságkor előtti érték. Az erős családra épülő társadalom képes volna megvédeni tagjait a gazdaság szabályozóitól – hogyan csinálnának akkor karriert a gyökértelen barbik ?.. Családunk lélekszámát, s általa szeretetviszonyainkat alárendeljük gazdasági érdekeinknek. A nagycsaládnak vége: a mai nemzedékek nemigen bírnak egy levegőt szívni. Egyre több a csonka család: az élet száz baja miatt, de sokan egyenesen ilyent akarnak. Egy barátomat egyszer megkérte egy máskülönben kellemes megjelenésű , diplomás hölgy, hogy volna-e szíves őt befedezni. Éppen megfelelőnek látja ugyanis. Tartásdíjra nincs szüksége, családja gazdag, ő jól keres. Barátom azt felelte, hogy ő nem tudna lemondani a gyerekéről. Erre a nő azt mondta, hogy ez föltétel, ő a gyereken senkivel nem óhajt osztozni. Egyedül akarja fogyasztani."

( Czakó Gábor : Beavatás )

Tegyük fel magunknak a kérdést: MIT AKAROK? Milyen helyzetben látom magam a jövőben?

Hogyan képzelem el az ifjúsággal való kapcsolatomat egy hónap, egy év, tíz év múlva?

És hol van ebben a képben a családom?

Ha az ember otthon nem boldog, akkor sehol sem lehet az.

 " Gyermekeid nem a te gyermekeid. Ők az önmaga után sóvárgó élet fiai és leányai. Általad, de nem tőled valók. Bizonyára nálad vannak és mégsem a tiéid. Adhatsz nekik szeretetet, de a gondolataidat nem, mert nekik saját gondolataik vannak. A testüknek otthont adni, de a lelküknek nem, mert az ő lelkük a holnap házában lakik, amelyet nem látogathatsz meg, hacsak álmaidban nem.

Tehetsz kísérletet rá, hogy hozzájuk hasonulj, de ne próbáld azt hogy magadhoz hasonlóvá formáld őket.A z élet nem visszafelé halad, és nem a tegnapokban rejtőzik. Te az az íj vagy, melyről gyermekeid, mint élő nyílvessző röpülnek útnak…

Légy hát ívhajlat a védelmező ÖRÖM kezében."

( Kahlil Gibran)

Nem magyarázni, hanem TANÍTANI kell. Ugyanakkor nem adhatjuk át azt , amink nincs. Nem úszhatjuk meg " önmagunkat". Ha a mi életünk nem halad előre, az övék sem fog. Ha mi megspóroljuk az új felismeréseket, őnáluk is minden marad a régiben.

" Ma iskolákba járunk, némely országokban 16-18 évig, hogy jó szakmát szerezzünk, remek specialisták lehessünk. A régiek mestert kerestek, aki beavatja őket a szellem világába, ti. lelki lénnyé vágytak lenni…

Mi a szellemi ember titka ? A z életet megélni. A szellemit testté tenni, a testet megszentelni. Egyetlen tudás van, ami képes erre. Ugyanis magába foglalja a többit. Ez a szellemi tudás, a szeretet. Kizárólag gyakorolva birtokolhatjuk. Minél többet teszünk belőle a lényünkké, annál mélyebben avatódunk be. Egyrészt önmagunkba, másrészt általa ismerhetünk meg bármit az igazságból, a jóságból, a szépségből, a fájdalomból, az elmúlásból, vagyis általa kezdünk szellemi életet élni. És ennek az életnek semmi köze az intellektuálishoz. Hat elemis édesanyánk mestere lehet egész akadémiáknak."

( Czakó Gábor : Beavatás )